Magány, vágy, szerelem, testiség, erőszak, hatalom, kiszolgáltatottság, birtoklás, őszinteség, képmutatás…a 2008-as bemutató óta töretlenül hódít Frenák Pál látványos előadása, az InTimE. Szeptemberben a Trafóban két este is találkozhatunk a francia közönség előtt is nagy sikerrel játszott darabbal, melyben a társulat két új felfedezettje is bemutatkozik.

Frenák Pál - már-már kényszeresen – olyasmivel viaskodik, amivel mindenki találkozik a maga életében, legfeljebb nem vívja meg küzdelmét olyan élet-halálra szóló elszántsággal, ahogy azt az InTimE táncosai teszik a színpadon. A női és a férfi szerepek, a magány és az együttlét, a fájdalom és az öröm, a személyesség és a tárgyiasultság fölfokozott táncszínpadi lüktetése bizony arra kényszerít, hogy önmagunkra ismerjünk.

A darabnak nem célja, hogy megoldásokat kínáljon: elég, ha olyan őszinteséggel tárja fel az emberi viszonyok rendszerét, hogy a néző ne tudja kivonni magát az előadás hatása alól. A színpadon öt táncos, akik hol kívülről, a távolból, mozdulatlanul és idegenként szemlélik a többiek küzdelmét, hol maguk válnak főszereplővé. Hogyan válhat, és válhat-e egyáltalán valóságossá számukra a Másik? Maradhat-e mindörökre beteljesületlen az iránta való vágy? Frenák visszatérő kérdése, hogy a Másikkal és az önmagunkkal szembeni megalkuvás milyen mértékben szövi át az életünket; hogy mennyire hatja át az öncsalás és őszintétlenség a saját testünkhöz fűződő viszonyunkat is.

Idén februárban ugyanez a darab a francia közönséget is újra meghódította méghozzá a Párizsban 2004-ben nyílt Franciaország Nemzeti Táncközpontjában (Centre National de la Danse, CND). A tánc francia fellegvárában való bemutatkozás önmagában óriási szakmai siker, amelyet ennek köszönhetően felfokozott várakozás előzött meg. Rosita Boisseau, a Le Monde újságírója a következő szavakkal csigázta fel a franciákat: „A fizikalitás határait feszegető munkájának nyersessége, az emberi ösztönök pszichológiai pontossága kirobbanó erejű előadást hoz létre. A magyar Frenák Pál InTimE c. darabja hat harcra kész táncossal és egy vörös kanapéval a zsigerekből eredő tánc határait egyre messzebb tolja. A magányra, a szexualitásra építkező érzelmek és vágyak összetettsége egy dinamikus és feszes partitúrát hoznak létre. (…) Mélyen fájdalmas előadás.”

'Micsoda érzékiség, micsoda erotikus töltet!', írja lelkesen a Nouvel Observateur hasábjain Odile Benyahia-Kouider és Raphaël de Gubernatis, majd így folytatják: 'Művészileg mindez mégsem érne sokat, ha a rendkívül pontosan kigondolt, strukturált koreográfia, mely állandó veszélynek teszi ki a határait feszegető testet, nem szolgálná az InTimE lényegét jelentő, gesztusokban kifejezésre jutó értelmet.'

Koreográfus: Frenák Pál
Táncosok: Marie-Julie Debeaulieu, Holoda Péter, Jantner Emese, Major László, Nelson
Reguera, Simet Jessica
Zene: Gergely Attila
Fény: Marton János
Hang: Hajas Attila
Díszlet & maszk: Majoros Gyula
Jelmez: Szabó Gergely
Színpad: Molnár Péter

Frenák Pál Társulat: InTimE
Trafó – Kortárs Művészetek Háza
2010. szeptember 16-17. (csüt.-pén.) 20.00