Egy új jogszabály értelmében fiatalkorú szabálysértőket is őrizetbe vehet a rendőrség. A törvény nyomán több eset is a figyelem középpontjába került: többek között 17 éves utcalányt és ajánlószelvény-gyűjtőkre támadó 14 éves tinit fülelt le és zárt el a rendőrség, egy lányt pedig a pszichiátriára szállítottak a fogdából. Felmerül a kérdés: valóban ez a leghatékonyabb mód a nevelésre és a fiatalkorú bűnözés felszámolására? A témáról Sárik Esztert, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársát kérdeztük.

Ahhoz, hogy megértsük, milyen területeken és mekkora változásokat hozott az új szabályozás, látni kell, hogyan működött a rendszer mostanáig – mondja megkeresésünkre Sárik Eszter, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa, akinek szakterülete a fiatalkori bűnözés. Fontos tudni, hogy az új törvény csupán a fiatalkorú szabálysértők esetében jelent változást, bűncselekmény elkövetése esetén a 14 és 18 év közöttieket eddig is büntethették. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a 14 évnél fiatalabb elkövető minden esetben gyerekkorúnak számít, így a velük kapcsolatos intézkedések a gyermekvédelemhez, nem az igazságszolgáltatáshoz tartoznak.

Mint azt a szakértő kifejti, a 14-18 év közötti bűnözőkkel kapcsolatban egy fokozatosság elvére épülő, cizellált rendszer van érvényben, amely mindenkor figyelembe veszi az elkövető életkorát. Általánosságban elmondható, hogy azonos súlyú bűntény esetén enyhébb büntetést szoktak kiszabni fiatalkorúakra. A fokozatosság elve oly módon érvényesül, hogy a legszigorúbb büntetésekért – illetőleg az elzárási elemet is tartalmazó, büntetőjogi intézkedésért: a javítóintézeti nevelésért – az elkövetőnek „meg kell dolgoznia”. Ezek a szankciók csupán végső megoldásként merülnek fel, legtöbbször a bűnismétlő fiatalkorúakkal szemben.

Fiatalkorúak körében gyakran alkalmazott eljárásjogi lehetőség a vádemelés elhalasztása, amelynek során az ügyészség próbaidő meghatározásával magát a vádemelést halasztja el, és csak abban az esetben emel vádat a fiatalkorú bűntettessel szemben, ha a próbaidő alatt újabb bűncselekményt követ el. Hasonló jellegű intézkedés a próbára bocsátás is, amikor a vádemelés megtörténik, de a bíróság elhalasztja a büntetés kiszabását. Pedagógiai célzatú intézkedés a megrovás is, illetőleg törvény adta lehetőség a közérdekű munka büntetés kiszabása – ha az elkövető az ítélethozatal kihirdetésekor elérte a 18. életévet - vagy pénzbüntetés, amennyiben a terhelt önálló jövedelemmel rendelkezik.

2007 óta van lehetőség az eljárás megszüntetésére, abban az esetben, 'ha a személy elleni, közlekedési, vagy vagyon elleni vétség vagy ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette' a fiatalkorú. A legsúlyosabb elbírálás alá az olyan erőszakos cselekmények tartoznak, mint például a rablás, ezért már kiszabható olyan szankció, amely elzárási elemet is tartalmaz, azaz javítóintézeti nevelést vagy börtönbüntetést – mondja Sárik Eszter.

***

A szabálysértésre vonatkozó szigorítás most megváltozott, eddig ugyanis nem szabhattak ki elzárást fiatalkorúra ilyen esetben. Szabálysértésnek minősül például a 20 ezer forint alatti sikkasztás, lopás, csalás, de ide tartozik a tiltott kéjelgés is. A szakértő szerint az új törvényt nem támasztják alá a korábbi statisztikai adatok, egy 2009-es felmérésből ugyanis kiderül, hogy az abban az évben történt összes, 212 ezer feljelentésnek csupán kis hányada, mintegy 9700 eset vonatkozik fiatalkorúakra, s ebből csupán 1100 a tulajdon ellen elkövetett vétek. A tényleges esetek száma ennél valamivel magasabb lehet, hiszen a feljelentés némely esetben eddig azért nem történt, mert „úgysem lesz következménye”. De az adatok ekkor sem lehetnek annyira magasak, hogy indokolttá tennék a szigorítást – állítja Sárik Eszter.

Jelen pillanatban, ha a rendőrség észleli a szabálysértést, akkor a bíróság dönt róla, milyen módon szankcionálja azt. További változás, hogy most már a bírósági titkár is eljárhat az ügyekben. Ez ugyan átmeneti megoldást jelenthet arra, hogy az amúgy is hatalmas munkateherrel működő bíróságok – különösen igaz ez a fővárosra – ellássák ítélkezési feladataikat. Azonban nem biztos, hogy minden esetben szerencsés, hogy egy viszonylag kevés gyakorlattal rendelkező bírósági titkár hoz döntést olyan ügyekben, ahol az ítélkezés legfontosabb eleme a cselekmény súlyának felmérése kell, hogy legyen – véli a kriminológus, aki szerint a rendszer legnagyobb ellentmondása is itt keresendő.

Amíg ugyanis a bűnügyeknél a rendszer különbséget tesz az esetek között, és a szankciók tekintetében fokozatokat alkalmaz, addig a szabálysértésekre adott reakció nem nevezhető ennyire cizelláltnak. Innentől minden a bíróság józan ítélőképességén múlik, és természetesen kialakulhat idővel egy belső összehasonlító rendszer amely értékeli, milyen súlyú a szabálysértés, és hányszor követte el a fiatal. De az igaz, hogy fiatalkorú attól még nem javult meg, hogy elzárták – fogalmaz a szakértő, aki arra is rámutat, hogy az eddigi rendszer ezért is alkalmazott minél kevesebb elzárási elemet. Kiemelte: a Btk. által is megfogalmazott cél, hogy a fiatalkorúakat a büntetés pozitív irányba befolyásolja és hogy vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba, ebben pedig nagy valószínűséggel nem segít az elzárás. Sárik Eszter arra is rámutatott, hogy az új szabályozás nyomán valószínűleg lesznek majd kirívóan negatív helyzetek és józanul meghozott ítéletek is, de ezt nem lehet előre megjósolni.

***

Sárik Eszter szerint egyáltalán nem elkeserítő a helyzet, nem rendelkezünk kirívóan rossz adatottal fiatalkori bűnözés tekintetében európai viszonylatban. Megkérdeztük, mit tehetünk mi, felnőttek, hogy javítsuk a statisztikákat. A kriminológus szerint ez egy igen a nehéz és összetett probléma, amelyre jelenleg is keresik a megoldást, de annyi bizonyos, hogy a különböző mikroközösségek, mint a család és az iskola megerősítése mindenképpen fontos szempont a fiatalok megmentésében. A 12-16 éves iskolásokat ugyanis a szülői kötődés után az iskolai kapcsolatok tudják leginkább pozitív irányba befolyásolni, ezt a tapasztalatot egy nemrég készült nemzetközi kutatás is igazolja. Az iskola szerepe azért is fontos, mert a gyerek sokszor több időt tölt el ott, mint saját otthonában, családtagjai között. Azok a diákok pedig, akik pozitív attitűddel viseltetnek az oktatási intézmény iránt, sokkal kevesebb veszélynek vannak kitéve bűnözés szempontjából – teszi hozzá Sárik Eszter, aki szerint ezért lenne nagyon fontos az iskolák megerősítése és nem csupán tanulmányi szempontból.

Arra kell törekedni, hogy az iskola olyan hely legyen, ahol a diákok pozitív példákat látnak, ahol jól érzik magukat, és védettséget kaphatnak, nem csupán kortársaiktól, de pedagógusaiktól és az egyéb ott dolgozó szakemberektől is. Ezért is nagyon fontos, hogy a tanári pálya visszakaphassa presztízsét – teszi hozzá a szakember. Azokkal a gyermekekkel kapcsolatban, akiknél már nem beszélhetünk megelőzésről, mindenképpen fontos megemlíteni a korai „felismerést”. Sárik Eszter szerint ugyanis a pártfogó felügyelők egyértelműen azon tapasztalatuknak adnak hangot, hogy az első bűncselekmény után még tudnak segíteni azokon a fiatalokon, akik szembe kerültek az igazságszolgáltatással. Később már sokszor késő.

Czefernek Léna