A MARGINS, a SOWAP és a Beporzó Programok hazai kísérleteinek legújabb eredményeit egy helyszíni bejárás keretében mutatta be szeptember elején a Syngenta és szakmai együttműködő partnere, a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézete.

Az Európai Unió 2013-tól közös agrárpolitikájának átalakítására készül. A mezőgazdasági termelés közvetlen támogatása csökkenni fog (I. pillér), a hangsúly pedig áttolódik a vidékfejlesztésre (II. pillér), amely a jövőben több támogatást fog kapni. A vidékfejlesztésnek számos kihívással kell majd megküzdenie: ilyen például a széndioxid-kibocsátás csökkentése, a vízbázisok védelme, a vízfelhasználás csökkentése, a biodiverzitás (biológiai sokféleség) megőrzése és növelése, vagy a biomassza hasznosítása. Fontos feladat lesz megfelelni az élelmezés- és élelmiszerbiztonság világszintű és európai kihívásainak, illetve teljesíteni olyan célkitűzéseket, mint a termelési és ellátási diverzifikáció vagy a kutatás-fejlesztés-innováció.

A Syngenta Európában, köztük Magyarországon is, több olyan környezetvédelmi módszer kifejlesztésén dolgozik, amelyek a globális élelmezésbiztonságot megteremtő modern mezőgazdálkodás mellett is megvalósíthatók. Az eredményekről folyamatosan tájékoztatja a termelőket, az agrárpolitikusokat, a civil szervezeteket és más érdekelteket. A gazdáknak emellett rendszeresen tartanak helyszíni bejárásokat is, ahol részletesen bemutatják az alkalmazott módszereket, hogy azokat később ők is könnyen alkalmazhassák a gyakorlatban.

Hazánkban 2003-ban indultak el a Syngenta környezetvédelmi programjai, amelyek a magyar viszonyokra szabott „helyes gazdálkodási gyakorlatokat” dolgoznak ki és osztanak meg az érdekeltekkel.

Elsőként 2003-ban a SOWAP (Soil and Water Protection, 2003-2006-2011) Talaj- és vízvédelmi program indult útjára, amely az EU Life és a Syngenta társfinanszírozásában 2003-2006 között zajlott, majd a Syngenta finanszírozásában folytatódott. A SOWAP kísérletnek Plotár István dióskáli családi gazdasága ad helyet, emellett ők végzik a nagyüzemi munkákat is. A program kutatási vezetője az MTA Földrajztudományi Kutató Intézete.

A vizsgálatok két helyszínen folynak. A szentgyörgyvári eróziós kísérleti állomáson a különböző talajművelési módok és növénytermesztési technológiák a talajerózióra, valamint a talaj vízkészletére gyakorolt hatását vizsgálják. A SOWAP nagyüzemi kísérletek tábláiban (100 ha területen) pedig szintén 2003 óta megszakítás nélkül végzik a talajkímélő növénytermesztési vizsgálatokat. Itt a cél a talajvédelemnek alárendelt talajművelési és növénytermesztési módszerek kidolgozása. Ezeken a területeken egyben biodiverzitási vizsgálatok (giliszta- és rovarszámlálás, madár-monitoring) valamint a mezőgazdálkodás ökonómiai vizsgálatai (hozamok, jövedelmezőség) is folynak.

Az eredmények a talajkímélő művelésben rendkívül biztatóak már a kezdetektől fogva, hiszen a talajveszteség mintegy tizedére csökkent, amelynek köszönhetően a csapadék a talajba szivárgott és nem folyt el a területről. A giliszták száma hatszorosára növekedett, a talaj CO2 kibocsátása pedig harmadára csökkent. A területek madárlátogatottsága és fajgazdagsága megháromszorozódott, úgy, hogy mindezen változtatások mellett a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége változatlan maradt. A 3. évtől a búza, kukorica, és repce terméshozamok 5-15 százalékkal nőttek, a mezőgazdasági gépek üzemanyag-felhasználása, ezáltal a művelés költsége pedig csökkent. Szélsőségesen aszályos évben a kukoricatermés 12 százalékos növekedése kiemelkedő jövedelmet hozott a gazdáknak.

2010-ben a talajkímélő művelésben az őszi káposztarepce hektáronként 430 kilogrammal, az őszi búza 300 kilogrammal termett többet, mint a szántott művelésben. Ez a terméstöbblet ma már nem csak a talaj jobb vízmegőrző képességének, hanem az elmúlt 7 év alatt folyamatosan javuló talajszerkezetnek és mikrobiológiai aktivitásnak köszönhető.

Erre a projektre épül a 2009-ben indított MARGINS program (Managing Agricultural Runoff Generation into Surface Water, 2009-2011), amelynek lényege a csapadék felszíni vizekbe történő lefolyásának szabályozása mezőgazdasági területeken. A program kutatási vezetője szintén az MTA Földrajztudományi Kutató Intézete.

A kísérlet azt vizsgálja, hogy a talajkímélő művelés és a vetett növényi szegélyek miként csökkentik a víz- és talajeróziót, továbbá hogyan védik meg a felszíni vizeket a talajszennyezéstől és a mezőgazdasági kemikáliák szennyezésétől. Az eredmények bizonyítják, hogy a szegélyterületek egyszerre több feladatot is ellátnak, mert a vizek védelme mellett táplálkozási lehetőséget is nyújtanak a rovaroknak, növelve ezáltal a mezőgazdasági környezet biodiverzitását.

2010-ben a rendkívüli esőzések egyértelműen bebizonyították, hogy a talajkímélő művelésű területeken a hagyományosan szántott műveléssel összehasonlítva 4 százalékra, a vetett növényi szegélyek pedig felére csökkentették a 10 százalékos lejtős területen a víz- és talajlemosódást.

A szintén tavaly elindított Beporzó program (Operation Pollinator, 2009-2013) célja beporzó rovarok számára pillangósvirágú nektár- és pollenlegelők létesítése a biodiverzitás növelésére a mezőgazdasági táblák szegélyeiben. A program kutatási vezetője a Szent István Egyetem Állattani és Állatökológiai tanszéke.

Az első évben 5 gyakoribb és 2 ritka, védett poszméhfajt figyeltek meg a szegélyekben, emellett háziméhek is rendszeresen látogatták a területeket. 2010-ben újabb 2, ritkábban előforduló poszméhfaj érkezett a területre, továbbá elkezdődött egy, a hazai viszonyokhoz alkalmazkodó rovar-legelő növénykeverék vizsgálata is.

A méhekre azért irányul egyre nagyobb figyelem, mert az elmúlt évtizedben néhány faj egyedszáma drasztikusan csökkent. A Syngenta európai felmérése szerint ez éppen a jelen mezőgazdasági gyakorlat okozta táplálkozási- és élőhely beszűküléssel hozható kapcsolatba. A mezőgazdasági táblák szegélyeiben vagy termelésre kevésbé hasznosítható táblaszegletekben kialakított, legalább 3 évig fenntartott méhlegelők a beporzással segítik a növénytermesztést, ugyanakkor fajokban gazdag élő környezet kialakulását ösztönzik a mezőgazdasági táblák mellett, így növelik a mezőgazdasági területek biológiai sokszínűségét.

A szegélyterületek szerepet kaphatnak az EU új mezőgazdasági politikájában is, mivel a szegélyterületek segítik az élelmiszer-alapanyagok megtermelését, ezáltal növelik a mezőgazdálkodó versenyképességét, ugyanakkor védik a biodiverzitást és a természeti erőforrásokat, ami egyúttal a közjót is szolgálja.

A szeptember elején megrendezett helyszíni bejárást Prof. Kertész Ádám, Dr. Madarász Balázs, Dr. Csepinszki Béla és Benke Szabolcs, az MTA Földrajztudományi Kutató Intézet munkatársai, illetve a Syngenta részéről Pecze Rozália fejlesztési igazgató tartották.