Elegünk van a munkánkból, kezdünk belefásulni kötelező teendőinkbe, aktuális feladatainkba, nagy elvárásokat támasztó szerepeinkbe - mint amilyen például az anyaság? Egy huzamosabb ideig tartó betegség leköti mindennapjainkat és gondolatainkat? Félő, hogy burn-out vagyis kiégés-szindrómában szenvedünk, ami felmérések szerint 2030-ra első helyen állhat a halálozási listán.

A probléma felismerése elengedhetetlenül fontos, segítségre pedig igenis szükségünk van – mondta Bikfalvi Réka, a Lélekkel az Egészségért Alapítvány vezetője, egészségfejlesztő szakpszichológus.

A kiégés szindróma és a kiégés folyamata két külön dolog – magyarázta Bikfalvi Réka egészségfejlesztő szakpszichológus. Általában, aki erről beszél, az a szindrómáról beszél. Ez tulajdonképpen a teljes érzelmi kiürülés. „Amikor belenézel valaki szemébe és nem látsz már benne csillogást. Nem lehet érzelmeket kiváltani belőle, nem érez empátiát” - folytatta Bikfalvi, aki példaként a nővéreket hozta föl, akik ha munkájuk során egy haldokló ember láttán sem mutatnak érzelmeket, még akkor sem hatódnak meg, pedig azelőtt elérzékenyültek, azoknak valami problémájuk lehet. A burn-out szindróma azt jelenti, hogy igyekszik az illető távol tartani magát az érzelmileg megérintő, nehéz helyzetektől, és úgy érzi, teljesíteni sem tud úgy, ahogyan azt elvárnák tőle. „A kiégés-szindrómához társbetegségek szoktak kapcsolódni” – tájékoztatott a szakember. „Függőség, pszichoszomatikus betegségek, magas vérnyomás. Azért is nevezik szindrómának, mert több tünet keveredéséből áll és más betegségekkel jár együtt. Ez egy folyamat vége, egy állapot” – írta le a helyzet súlyosságát a szakember.

Az egészségfejlesztők a kiégés folyamatáról és annak felismeréséről beszélnek, igyekeznek felhívni a figyelmet a megelőzésre és a segítségkérés fontosságára – mondta a szakértő. Az általuk prevencióban szívesen alkalmazott elmélet szerint a kiégés folyamata 12 fázisból áll. Az első része a bizonyítási kényszer, ezt követi a fokozott erőfeszítés, túlvállalás szakasza. Harmadik pontként a saját igények elhanyagolása, háttérbe szorítása következik. Majd az igények és konfliktusok elfojtásának fázisába kerülünk. Ezt a szakaszt külön szokták kezelni, ez a belső folyamatokról szól, kívülről talán nincs is jele, nem lehet észrevenni, ha munkatársunk, szerettünk, ismerősünk ebben a fázisban van. Sőt, saját magunkon sem vesszük észre. „Á, csak húzós időszakom van, két hét múlva leadom a szakdolgozatom, és vége a hajtásnak” - idézett egy tipikus mondatot Bikfalvi. A probléma akkor kezdődik, ha ezen a szakaszon nem tudunk továbblépni és minden időnket és gondolatunkat a szakdolgozat leadása köti le. Ahogy a példa is mutatja, az ötödik szakasz az értékrend átalakulása. „Ilyenkor semmi mással nem foglalkozik az ember, csak az adott problémán „pörög”. Itt már a környezetnek is feltűnhet, hogy valami nincs rendben. Nem megy ki inni, nem eszik eleget” – sorolta a 'tüneteket' a szakpszichológus. Ezután a hatodik szakasz lép érvénybe, amikor is a problémák letagadása, a saját magunknak való hazudozás következik. Ilyenkor a betegek nem ismerik el, hogy segítségre szorulnak. Ezt követően lépnek át a hetedik, a visszahúzódás, majd a nyolcadik, a magatartás megváltozásának korszakába. Eddig a pontig még könnyebben lehet segíteni – mondta a szakpszichológus. A Lélekkel az Egészségért Alapítvány programjai, kurzusai háromszor három órás csoportos tréningek során igyekeznek a problémás, nehéz helyzetbe került embereken segíteni.

Több lehetőség és képzési forma is rendelkezésre áll – fejtette ki Bikfalvi. „A Tudatos Életvitel képzés keretében több célcsoportnak (szülők, pedagógusok, orvosok, nővérek, egyéni érdeklődők) sokféle problémakörre indítunk csoportot” – tájékoztatott a szakember, aki hozzátette: „azt próbáljuk tudatosítani az emberekben, hogy nem csupán a munkába lehet befásulni és kiégni, hanem az élet egyéb területein, mint az anyaság, a beteg rokonunk gondozása vagy bármely monoton tevékenység végzésekor, ahol kevés a jutalom, de nagyon nagy az elvárás.” A tanfolyamok alkalmával a minőségi idő tervezését, az életmód-változtatást, a hatékony kommunikációt, az indulatkezelés technikáit tanítják meg többek között. „Megnéztük, mi függ össze a kiégéssel, az élet minden területét megvizsgáltuk, és egészségfejlesztő szakpszichológusok közreműködésével csoportos foglalkozások során megtanítjuk a hozzánk érkezőket, mit tehetnek a kiégés ellen, mivel tudnak színes foltot becsempészni életükbe” - fogalmazott Bikfalvi. A tanfolyamokon egyébként orvos, tanár, alternatív gyógyász, sőt, még klinikai szakpszichológus is megtalálható.

„A kilenc-tíz-tizenegy-és tizenkettedik pontok a kiégés végső szakaszai” – folytatta az elemzést a pszichológus. Itt már deperszonalizációs jelenségek lépnek életbe, tehát az ember úgy érzi, úgy viselkedik, mintha nem is maga lenne. Ezután a belső üresség, a depresszió és végül a teljes kiégettség, kimerültség állapota áll be. „Sötétben fekszünk otthon, lehúzott redőny mellett, és vagy alkoholba, vagy gyógyszerekbe fojtjuk bánatunkat. Sokszor ebben a stádiumban már gond lehet a gyomrunkkal, szívünkkel, hiszen a sok stressz és a gyógyszerek tönkretették belső szerveinket.'

„Azon betegeken, akik ebben a stádiumban vannak, klinikai pszichológus és pszichiáter kollégáink tudnak segíteni, mi egészségfejlesztők elsősorban prevencióval foglalkozunk. Ezek a betegek egyébként is túlnyomó részt valamilyen kórházban, vagy pszichiátrián fekszenek, ritkán keresnek fel ilyen jellegű foglalkozásokat„ – mondta Bikfalvi, hozzátéve: „sajnos egyre fiatalabbak kerülnek kiégés-közeli helyzetbe. Már a 30 éves paciens-korosztály sem ritka, hiszen ők eleve egy természetes 'krízis'-folyamatban vannak; a családalapítás, munka, karrier építése egyensúlyával való megküzdés, első csalódások feldolgozása és céljaik újra-pontosítása terhelik le lelkileg őket, amire a rohanó világ mindennapjai kevés időt engednek. Amennyiben ebben az időszakban nem biztosítunk elég időt a lelki folyamatokra, nem figyelünk a saját igényeinkre, tovább 'pörgünk', benne ragadhatunk egy olyan állapotban, amely megváltozott életünkbe már nem fér bele' - tette hozzá a szakember.

Bikfalvi Réka a kiégés megelőzéseként azt tanácsolja: „Figyeljük a testünket. Nézzük meg, hogy mikor és mennyit vagyunk fáradtak, hol fáj valamink, ettünk-e rendesen egész nap, nem pörgünk-e túlságosan.” A szakember véleménye szerint mindig tudunk olyan változtatást – akár egy apró dolgot – eszközölni, amely színes folt lehet életünkbe és segít elkerülni a teljes érdektelenséget és depressziót. A mindennapi rutin megtörésében apróságok is segíthetnek, mint például a környezetünk átrendezése, akár ha csak íróasztalunkat más helyre tesszük. Segíthet, ha új szokásokat vezetünk be, például, ha másként étkezünk. Ezzel növelhetjük a saját kontroll érzésünket, sikerélményünk lehet.

„Ha nincs lehetőségünk kontrollálni helyzetünket, akkor is próbáljunk meg akár egy új hobbit, sportot találni, vagy magánéletünket valamilyen módon feltölteni” - zárta szavait a szakpszichológus.

Németh Andrea

Friss hírek:

Minden hír

A PSZÁF elfogadta az OTP Magánnyugdíjpénztár intézkedéseit Az EKB elzárta a pénzcsapot egyes görög bankoktól Japán: felemelkedés a katasztrófa után Börtönbe kerülhetnek a gyógyszerhamisítók Görögország a csőd szélén egyensúlyoz Tépik a piacok idegeit a görögök Elfogadta a kormány Selmeczi Gabriella jelentését Alsó rakpart, betegellátás, büntető törvénykönyv – a Lapszemlében A lakáscélú hitel törlesztésének adókedvezménye Jön a Facebook részvény Terítéken a hitelminősítők egyeduralma Egyszerűbben igényelhető a baromfi állatjóléti támogatás Megszűnik az offshore-adóamnesztia Videós segítség a bevallás elkészítéséhez

Fókuszban

Máris eredményt hozott a nemdohányzókat védő törvény Máris érezhetőek a januárban életbe lépett Nemdohányzók Védelméről Szóló Törvény hatásai. A jelenleg is zajló Nemzetközi Ifjúsági Dohányzásfelmérés valamint a vendéglátóegységek levegőminőségének folyamatos ellenőrzése ezeket monitorozza. A passzív dohányosok megmentéséért és a dohányzás visszaszorításáért közösen tesz erőfeszítéseket az Országos Tisztifőorvosi Hivatal, a WHO Magyarországi Iroda, az Országos Egészségfejlesztési Intézet és az Országos Környezetegészségügyi Intézet.