Nyulasi Tibor főorvos munkája során naponta szembesül az élet és a halál keskeny határmezsgyéjével. A Szent János Kórház Központi Aneszteziológiai és Intenzív Osztályának vezetője elmondta, feladata, hogy mindent megtegyen a betegek életben tartása érdekében. Ennek ellenére a végső döntés nem az orvosok kezében van. A Rádió Orient vendége az élet és a halál jelentése mellett a lelki támasz fontosságáról is beszélt.

Nyulasi Tibor osztályvezető főorvos gyermekkorát a családi összetartás és a kereszténység közege jellemezte. „Nem kellett keresni az utat, rávezettek minket a keresztény autópályára” – emelte ki. Nyulasi pályaválasztására is nagy hatást gyakorolt az otthoni közeg: orvos édesapja megmutatta, milyen igazi szakmát, hivatást választani.

Az OrientPress Hírügynökség közigazgatási rádiójának vendége elmondta, nem ő választotta az intenzív osztályt, az élet hozta ezt a lehetőséget. „Az egyetem alatt sok mindent kipróbáltam: voltam nővér, mentőápoló és mentőtiszt is. Végig kellett járnom a szerepeket, hogy tudjam, mit szeretnék csinálni” – mondta.

Nyulasi a Szent János Kórház Központi Aneszteziológiai és Intenzív Osztályának vezetőjeként nemcsak a betegekkel, hanem az orvosokkal, a nővérekkel és az asszisztensekkel is foglalkozik. „Az osztály olyan akár egy kémszervezet: az ember pontosan tudja, mi történik az egész kórházban” – emelte ki. Nyulasi elmondása szerint fiatal orvosként ugyanolyan boldog volt, mint osztályvezetőként. „A szélesedő felelősségi kör adja a hivatás izgalmát. Vannak ugyan kellemetlen pillanatok, de mindig találok valami pozitívumot” – mondta.

A közigazgatási rádió vendége orvosként kihasználja a kórház kertjének lehetőségeit. „Az intenzív osztály betegeinek beszűkül az élettere. Számukra fontos, hogy lássák a fákat, hogy lássanak valami vidámságot. Így, akár lélegeztetőgéppel is kivisszük őket a napfényre” – mesélte.

Előre lehet látni, hogy kit nem lehet statisztikailag, orvosilag megmenteni. Ennek ellenére akadnak kivételek – mondta a vendég. A főorvos kiemelte, akit nem érint meg betege elvesztése, az hagyja abba a szakmát. Azonban, akit túlzottam meghat egy-egy haláleset, az is rossz pályát választott. „A mi feladatunk az, hogy mindent megtegyünk a beteg életben tartása érdekében. Ennek ellenére a végső döntés, az élet és a halál nem a mi kezünkben van. A tragédiákat helyesen kell feldolgozni” – hangsúlyozta.

„Az élet minden és semmi, de alapvetően minden” – emelte ki Nyulasi. Hozzátette, munkájában látja az élet mulandóságát. Éppen ezért minden nap elégedetten és életvidáman kell hazamenni. „A halál nem a mi döntésünk. Orvosi értelemben sikertelenséget jelent, azonban feldolgozását keresztény módon kell megtenni” – emelte ki.

Nyulasi Tibor a fizikai kezelés melletti lelki támasz fontosságára hívta fel a figyelmet. „Sajnos napjainkban borzasztóan nagy hiány van a betegek lelki gyógyulásának megszervezésében. Emellett az is gondot jelent, hogy sok betegnek nincsen családi háttere” – fejtette ki.

A főorvos számára a családi életben és a munkában is meghatározó szerepet tölt be az istenhit. „A barátok és az egyházi közösségek révén mindig kaptam valamit, ami átvitt a problémákon. Mindig volt hová fordulnom” – beszélt töltekezési forrásáról a rádió vendége.

A teljes műsort meghallgathatja az alábbiakban: