Kultúra
Út Franzstadtól Ferencvárosig
OPH Kép: Wikimedia Commons
2016. szeptember 7.

Városiasodó Ferencváros, nemzetközileg elismert csokoládégyár, gödi kitelepítés és kanadai emigráció. Megelevenedik a mai IX. kerület története a Pesterzsébeti Múzeum Gaál Imre Galériájában. A Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény vendégkiállításáról Gönczi Ambrus, a gyűjtemény igazgatója és Bácskai János, a kerület polgármestere beszélt a Rádió Orientnek.


Szeptember 14-től október 13-ig tekinthető meg a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény vendégkiállítása a Pesterzsébeti Múzeum Gaál Imre Galériájában. A gyűjtemény munkatársai több tárlaton mutatják be Ferencváros, illetve néhány híres-neves lakójának történetét.

Az egyiken a 19. század második felében készült grafikák és olajfestmények elevenítik meg a korabeli festői Ferencárost. A század második felétől egyre erőteljesebben gyárnegyed képét mutatató Ferencváros, a gyárkémények füstje, a hidak, középületek és lakóházak építése, az amatőr rajzolót és a középszerű piktort ugyanúgy megihlette, mint a legkiemelkedőbb festőművészt. Az elkészült alkotásaikból látható igényes válogatás.

Egy másik teremben két helyi iparosdinasztia viszontagságos élettörténetével is megismerkedhetnek az érdeklődők. A neves zeneszerző Lehár Ferenc unokaöccsének, Brauch Ferenc hentes-mészárosnak először édesapja nyitott hentesboltot a Rákóczi téren. Az ifjú a családi üzletben való inaskodás után gyalogszerrel európai körútra indult, s megannyi osztrák és német mészárszéken, hentesüzletben, illetve vendéglőben eltöltött gyakorlat és kísérletezgetés után hazatért, hogy Kerepesi úti üzletében készítse el a vándorút alatt megismert legkülönfélébb kolbászfajtákat. Hamarosan megvásárolta a Mester utca 29–31. szám alatti háztömböt, és kialakította rövidesen híressé váló kolbász- és szalámigyárának központját. Az üzlet hivatalos megnyitója a Bakáts téri templom felszentelésének napján volt, vendégei katonazene mellett kóstolhatták meg a ház ízeit. A fővároson kívül lassan az ország legkülönbözőbb pontjairól, majd külföldről is érkeztek megrendelései. Ő volt az első bérlője az 1897-ben megnyílt új Központi Vásárcsarnoknak. A mesterséget folytató fia a második világháború alatt halt meg. Az ötvenes években államosították az üzletet, a családot ingó és ingatlan vagyonától megfosztották, s Gödre internálták. Brauch Ferenc a kitelepítésben halt meg kilencvenöt évesen – tudtuk meg Gönczi Ambrustól, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény igazgatójától.

ferencvaros.hu

A norvég származású hídépítő, Gregersen Guilbrand húszas évei közepén érkezett Pest-Budára, ahol bekapcsolódott az éppen kibontakozó vasútépítésbe. Az 1848–49-es szabadságharcban önkéntesnek jelentkezett a IV. mérnökcsapatba, ahol utásztisztként szolgált. Paksnál harminchat óra alatt épített fel egy pontonhidat. A szabadságharc leverése után Olaszországba menekült, majd a visszatérést követően fiaival építőipari vállalatot alapított, amelynek központját a Lónyay utcában alakította ki. Számos vasútvonal, pályaudvar és vasúti híd fűződik a gyár nevéhez, de a Nemzeti Színház, az Országház és a Szépművészeti Múzeum asztalos- és ácsmunkáit is Gregersen Guilbrand irányításával végezték. Az 1879-es szegedi nagy árvíz után cége is részt vett a város újjáépítésében, amiért a vállalat elnöke nemesi címet kapott. Bácskai János, Ferencváros polgármestere szerint a hídépítő gyermekeinek számát is érdemes megemlíteni: egy feleségtől 19 gyermeket nemzett 21 év alatt. „A Gregersen cég minden tekintetben nagyon termékeny volt” – fogalmazott Gönczi Ambrus.

A Keleti pályaudvar csarnoképületének cölöpalapozását Gregersen Guilbrand cége végezte.
OPH

Friedrich Stühmerről, azaz Stühmer Frigyesről is berendeztek egy kiállítást, amelyben bemutatják a német származású csokoládégyáros, illetve a kerületben található, már az alapító halála után a család emeltette Vágóhíd utcai gyárépület történetét. Az üzemet 1948-ban államosították és beolvasztották a Magyar Édesipari Vállalatba, a tulajdonosok Kanadába emigráltak. Így aztán a Stühmer név sokáig eltűnt, de a cég legnépszerűbb termikei – így a Zizi, a Frutti és a Tibi csokoládé – megmaradtak. A gyűjteményigazgató véleménye szerint a kiállítás meggyőzi a látogatót arról, hogy nem véletlenül nevezték a Ferencvárost „Budapest gyomrának”, vagyis az élelmiszeripar központjának. A rendszerváltozás után a Stühmer család megpróbálta visszavásárolni az üzemet, ám sikertelenül. Ennek ellenére a Vágóhíd utcai csokoládégyár ma is működik – tette hozzá a helytörténész.

Végezetül megtekinthető egy válogatás a Térképészeti Vállalat egykori litográfusa, Végvári Lászlóné műveiből is, aki az állandó mozgásban lévő, lüktető Középső-Ferencváros változásai közepette az éppen elmúló, ám az alkotót nosztalgikus-romantikus érzéssel eltöltő Franzstadtot örökítette meg, annak egyszintes, falusias épületeivel.

Téma: Tanévkezdés Ferencvárosban
Vendég: dr. Bácskai János polgármester; Szili Adrián a Városüzemeltetési és Felújítási Iroda új irodavezetője és Gönczi Ambrus igazgató, Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény
A műsort vezeti: Adorján András
Most adásban
Zenei kívánságműsor
Ezt követő adásaink