Életmód
Megmérik vízeink műanyagtartalmát
OPH/laboratorium.hu Kép: pixabay.com
2017. április 7.

A műanyag hulladékok okozta környezetvédelmi problémák világszerte ismertek, az aprózódásuk nyomán azonban egy mindezidáig alig vizsgált, nem szabályozott, globális veszély jelent meg: a mikroműanyagok. Az élelmiszerláncba bekerült és az emberi szervezetben is kimutatható anyagok vizsgálata lehet az első, a kérdés kezeléséhez vezető legfontosabb lépés. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott tanácskozáson elhangzott, hogy Magyarországon a régióban elsőként hamarosan megmérik vizeink mikroműanyag-szennyezését - derült ki a Laboratorium.hu tudósításából.

Miért veszélyes a mikroműanyag?

Az évente megtermelt 300 millió tonna műanyagnak csak mintegy 10 százalékát hasznosítják újra, a többi hulladék, a becslések szerint pedig ebből évi több százezer tonnányi kerül a környezetbe. A hosszan tartó és egyre növekvő környezetszennyezés mellett egyes komponensek sokszor már rendkívül kis koncentrációban is maradandó változásokat hoznak létre az életközösségek genetikájában, csökkentve a szaporodási képességet és növelve a mutációk számát.

Tovább aprózódva bekerülnek a táplálékláncba is,

felhalmozódhatnak a magasabb rendű élőlényekben, és a jövőnkre nézve szinte beláthatatlan veszélyforrást jelentenek.

„Kísérleti úton bizonyították, hogy egyes műanyag adalékok képesek hormonháztartást zavaró hatást kiváltani emlős tesztszervezetekben, sőt megjelenésüket már emberek szervezetében is ki lehet mutatni” – mondta el Németh Zsolt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Fenntartható Fejlődés Tanulmányok Kabinete szakértő munkatársa az intézmény által „Vizek és talajok műanyagszennyezése – időzített bomba?” címmel a témában Magyarországon első alkalommal rendezett szakmai konferencián.

Hetesi Zsolt, ugyancsak az NKE FFTK munkatársa a tengerek felszínén úszó hulladékok eltávolításának lehetőségéről tartott előadásában kiemelte, hogy a pozitív kezdeményezések (Ocean Cleanup Project) ellenére a mikroműanyagok hosszú távon egyre nagyobb veszélyt jelentenek a környezetre. Mindennél fontosabb tehát azok vizsgálata, a pontos határméret meghatározása az eltávolíthatóság vizsgálata során, amelyhez az NKE-n hidrodinamikai modellt dolgozhatnak ki.

Miért olyan fontos a mikroműanyagok vizsgálata?

Egy független laboratoriumhálózat munkatársai az elmúlt években már kidolgoztak egy olyan módszert, amelynek segítségével az eddig globálisan alkalmazott 300 mikrométeres (µm-es) határ helyett már 15 µm-ig lehet azonosítani a mikroműanyagokat – emelte ki Bordós Gábor, a környezeti vizsgálatokat is végző WESSLING Hungary Kft. projektmenedzsere a mikroműanyagok keletkezéséről, környezeti előfordulásukról és az azonosítási módszerekről tartott átfogó előadásában.

Bordós Gábor bejelentette, hogy 2017-ben az NKFIH támogatású pályázat keretében a WESSLING laboratórium és többek között a Szent István Egyetem együttműködésével 2017-ben elindul a hazai halastavak mikroműanyag-szennyezettségének felmérése, amely nem csak Magyarországon, de Közép-Kelet-Európában is az első ilyen vizsgálat lesz. Kiemelte, hogy a szennyezettség további megismeréséhez elengedhetetlen a folyók felmérése is.

A vizsgálatok és a mérések tehát azért nagyon fontosak, mert ezek alapján indulhatnak el a szabványosított mintavételi és vizsgálati módszerek, a globális monitoring programok. Ezután alakíthatnák ki a megfelelő nemzetközi és országos szabályozást.

Milyen szabályok vonatkoznak a mikroműanyagokra?

Egyelőre semmilyenek. Legalábbis az Európai Unióban nem, pedig a tengeri műanyag hulladékok kérdését és a kozmetikumok mikroműanyag-tartalmát élénk politikai vita övezi – mondta el Baranyai Gábor, a NKE FFTK kabinetvezetője. Bár létezik jogi lehetőség az önkéntes jelölésre (ökocímke), és a kozmetikumok esetében is megalkottak egy egységes szabályrendszert a termékek forgalomba hozatalára, ebbe a mikroműanyagok azért nem illeszthetők bele, mert a szabályozást (REACH) konkrét vegyületek engedélyezésére dolgozták ki, a „műanyag” gyűjtőfogalom itt nem értelmezhető.

Az EU mindazonáltal még az idén törekszik egy egységes műanyagstratégia kialakítására, amelyben a fosszilis alapanyaggyártás hulladékgyártáson belüli csökkentését, az újrahasználat és haszonosítás elősegítését, a műanyag szennyezés csökkentését tűzi ki célul.

Mikroműanyagok az élelmiszerekben

Megdöbbentő, de tény, hogy külföldi vizsgálatok szerint akár 5-110 µm-es részecskék is átjuthatnak a bélfalon, és kimutathatók a kutya vénákban – mondta el Zentai Andrea, a NÉBIH munkatársa az élelmiszerláncba bekerülő mikroműanyagok kockázatáról szóló előadásában, megnyugtatva a közönséget azzal, hogy csak a legkisebb, 1,5 mikrométernél kisebb részecskék hatolhatnak be a szervekbe.

Sajnos erről a területről rendkívül hiányosak az ismeretek és a humán metabolizmusra való hatásukról semmiféle ismerettel nem rendelkezünk. Az viszont közismert tény, hogy a hagyományos csomagolóanyagokból (élelmiszerekkel érintkező anyagok) a vegyületek – különböző mértékben – bejutnak az ételbe. Minderről már Szigeti Tamás János, a WESSLING Hungary Kft. üzletfejlesztési igazgatója beszélt. Egy tanulmány becslése szerint élelmiszereinkbe 1 µg/kg szint alatt több mint 50.000 molekula vándorolhat át, a csomagolóanyagokból az élelmiszerekbe kerülő vegyületek kimutatása, mennyiségi meghatározása, a folyamat megfelelő modellezése pedig továbbra is nagy kihívást jelent az EU-ban az analitikus és toxikológus szakemberek számára.

Pedig a műanyagok nélkülözhetetlenek!

A műanyagok mindennapjainkban betöltött immár nélkülözhetetlen szerepét jól mutatják a számok:

Magyarországon 2015-ben több mint 1,6 millió tonna műanyagot gyártottak (50%-t exportra),

míg a műanyaggyártás világszinten eléri a 300 millió tonnát. A műanyagok az alap polimeren kívül elképzelhetetlenek stabilizátorok, lágyítók, égésgátlók, színezők és egyéb adalékok nélkül, különben nem lehetne ugyanabból az anyagból a kemény PVC cső vagy a könnyen hajlítható PVC padlólap – hangsúlyozta Dr. Menyhárd Alfréd, a BME Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszékének munkatársa.

Nem csak sokoldalú felhasználhatóságukat, de ellenállóságukat is az adalékok adják. 2006-os adatok alapján a legnagyobb mennyiségben felhasznált adalékok az Európai Unióban a lágyítók (1,5 millió tonna) és égésgátlók (0,5 millió tonna). Tisztázta, hogy a hormonháztartást zavaró hatással gyanúsított biszfenol-A csak polikarbonát termékekben található meg, PET palackból kioldódása nem képzelhető el, azonban ez utóbbiakból a ftalátok kioldódhatnak.

Következő adásunk
Téma: A városi önkormányzatokat ellenőrizte az Állami Számvevőszék – Warvasovszky Tihamér, az ÁSZ alelnöke és Holman Magdolna, az ÁSZ főtitkára, az ÖKOMER ellenőrzés felügyeleti vezetője
Ezt követő adásaink