Kultúra
Szily Nóra: a ráncok ne a keserűség, hanem a mosoly barázdái legyenek
OPH Kép: Facebook
2017. december 25.

Az öregség ott kezdődik, amikor az ember csak visszafelé néz, hogy mi volt, és már nem arra készül, hogy mi lehet még. El kell fogadni, hogy bizonyos dolgok már elmúltak, de nem fogadható el, ha valaki azt mondja, hogy már semmi sincs előtte – osztotta meg gondolatait a Rádió Orient hallgatóival Szily Nóra.

Sokkal jobb úgy ránézni időszakokra, vagy akár évszám-, évtizedváltásra, hogy az ember nem szorong és tipródik azon, hogy mi nem lehet már, hanem azt nézi, hogy mi lehet még. Az ember időnként fordíthat sorsának szekerén, és az addig felhalmozott tudást új ruhába öltöztetve, kicsit konvertálva, átigazítva kezdhet valami olyanba, ami szellemileg is megfrissíti, új kihívásokat jelent, és azt érezheti, hogy a „megvolt” érzése után is van még valami – fogalmazta meg Szily Nóra.

A szakember úgy fogalmazott, hogy az ötvenes éveit elérve annyi mindent megtanult a kommunikációról, és annyi ember történetét megismerte már, hogy úgy érezte, ezt a fajta szemléletet tudássá formálva kell átadnia. Ebben segítették a nézőktől kapott reakciók. Volt olyan, aki azt írta, hogy a beszélgetésekből mindig kapott olyan inspiráló gondolatot, amelyet le tudott fordítani a saját életére. Ez a fajta segítő támogatás, amelyet embereknek, csoportoknak workshopokon vagy cégeknél, női klubokban nyújt, csak akkor hiteles, amikor tekintet tekintetbe kapcsolódik, s ennek a közvetlen visszacsatolása csak úgy volt lehetséges, hogy kilépett a stúdiók világából.

Ha az ember azon gondolkodik el, hogy ő maga mit tehet meg azért, amire vágyik, ha végiggondolja, hogy a saját keze meddig ér el, mi a saját hatásköre, akkor képessé válhat a véletlenre vagy szerencsére. A „vansággal” nincs értelme vitatkozni,

a körülöttünk lévő dolgok nagy része adott, de hogy hogyan viszonyulunk hozzájuk, az a saját választásunk

– mutatott rá Szily Nóra. Soha nem érezte azt, hogy minden társasági rendezvényen ott kell lennie – vallotta meg. Dolgozni szeretett, de magából többet mutatni – az nem vonzotta. Nem is nevezhető klasszikus értelemben vett sztáralkatnak. Soha nem az volt a mottója, hogy „nézzetek ide, én vagyok itt”, hanem „nézzetek ide, itt a vendégem, megmutatom nektek”. Ez egy más szemléletmód, olyan, amelyben a vendég a lényeges, de az is jó, ha megjegyzik, hogy ki mutatta meg. Mindig a beszélgetést, a megmutatást tekintette igazi feladatának.

A bulvárújságok éppen ezért le is szoktak róla – közölte - eleinte még hívogatták ugyan, de ő csak akkor szeretett beszélni, ha volt mondanivalója. Válása után helytállt kemény helyzetekben is, visszahúzódó életet élt a fiaival, és nagyon kevés dolgot kommunikált az életükről. Ahelyett, hogy mindenáron valami hírt adjon magáról, sokkal szívesebben beszél a gondolatairól, és a körülötte élőket tiszteletben tartja.

Sokkal fontosabb a családi béke és a lelkiismerete, nyugalma, mint az, hogy látsszon és szerepeljen

– osztotta meg a Rádió Orient vendége.

Szily Nórától megtudtuk azt is, hogy nem szereti a médiaszemélyiség megnevezést. Sokáig kényeztette a képernyő, aztán volt egy rossz szerződés, amit aláírt, és eltüntették a képernyőről. Akkor azt érezte, hogy nem tudja ki is ő, nem tudta definiálni a szakmai énjét. Ma visszanézve hálás a sorsnak, hogy a kényeztetős időszak véget ért, mert akkor kezdett el írni, tanítani, s gondolkodni azon, hogy mit kezdhet azzal a tudással, készséggel, nyitottsággal, ami benne van. Ilyen módon a médiaszemélyiség mint definíció talán megvan benne, de bezárná, ha csak ezt mondaná. Ma már a fontosság máshol van – hangsúlyozta, hozzátéve: nyilván a médiának köszönheti, hogy a neve van és hangja ismerősen cseng. Azt is a médiának köszönheti, hogy sok emberrel találkozhatott, és megszerezhette bizalmukat, figyelmüket. De ma már sokkal inkább a pszichológiai érzékenységét, végzettségét és kommunikációs tapasztalatait használja, s a névjegykártyájára is csak az szerepel, hogy: Szily Nóra.

Az öregség ott kezdődik, amikor az ember csak visszanéz, hogy mi volt, és már nem arra készül, hogy még mi lehet.

A teljes élet a maradékok nélküli élet lenne. A korszerűség, a kíváncsiság és az éhség képességét nem szabad elveszíteni. El kell fogadni, hogy bizonyos dolgok már nincsenek, de nem fogadható el, ha valaki azt mondja, hogy akkor már semmi sincs – szögezte le a szakember. Nagyon jó dolog, amikor valaki 50+-osan beiratkozik egy egyetemre, vagy előveszi egy olyan hobbiját, amelynek húszéves korában hódolt, vagy kurzusokra mennek csak azért, mert érdekli őket.

Az életben annyi mindent csinálunk, mert elvárják tőlünk, de ezek mellett hihetetlen büszkeséggel, boldogsággal tölthet el egy örömmel végzett cselekmény, teljesítmény. Csak azon múlik, hogy szánjunk rá időt. Mindig lehet találni valamit a múló időben is, ami egy olyan frissülés, egy olyan töltekezés, amitől az ember elmosolyodik. A ráncok ne a keserűség barázdái, hanem a mosolyé legyenek – tanácsolta a hallgatóknak vendégünk, Szily Nóra.

Hogyan legyek jóban Önmagammal?
Rendhagyó disputa - lélektől lélekig - Szily Nóra médiaszemélyiséggel
A műsor mentora és moderátora: dr. Dudás Ferenc, a közigazgatás szakértője
Következő adásunk
Téma: A Százház utcai projekt, és Belső-Erzsébetváros fejlesztései – Bajkai István alpolgármester
Ezt követő adásaink