Kultúra
Szilveszteri népszokásaink
OPH/karpatmedence.net Kép: Reuters/Keith Bedford
2017. december 31.

Szent Szilveszter pápa (314-335) ünnepe, a polgári év utolsó napja, az újesztendő vigíliája. Este a templomokban óévi hálaadást tartanak. Szilveszterkor és újévkor a szokások és hiedelmek célja az hogy, biztosítsa a következő esztendőre az emberek egészségét, szerencséjét, az állatállomány szaporaságát és a termés bőségét.

Szent Szilveszter pápa (314-335) legendáját az Érdy-kódex őrzi. A naphoz, főleg estéjéhez, éjszakájához különösen a református vidékeken számos olyan évkezdő hagyomány fűződik, amelyeket a katolikusok inkább karácsony böjtjén idéznek föl. Így magyarózdi hiedelem szerint a jószágok emberi nyelven szólalnak meg. Ruhának nem szabad kötélen kiterítve száradnia, különben fel fogja magát akasztani valamelyik családtag. Evés, ivás, mulatozás sem volt. Mindenki iparkodott a templomba, az otthon maradt öregek pedig a tűzre vigyáztak, hogy ki ne aludjék.

Ennek nyilvánvaló oka, hogy a XVII. században a polgári év kezdete Gyümölcsoltó Boldogasszonyról, illetőleg karácsonyról hivatalosan és végérvényesen január első napjához rögződött.

Szilveszter napját nevezték bővedestének is. Ünnepi szokásai közül legelterjedtebbek a téltemetés, télkiverés a nyelvterület északkeleti illetve a Dunántúl középső részén, a szűzgulyafordítás az ország több vidékén elszórtan, és a pásztorok, legények, serdülők zajkeltő szokásai voltak szilveszter éjjelén. Ide tartoztak még az ólomöntés és egyéb szerelmi jósló és haláljósló eljárások, valamint az időjósló hagymakalendárium és bálok rendezése falun és városon egyaránt.

A szilveszteri szokások ma is a hangos, vidám évbúcsúztatást jelentik. Mikor trombitával, petárdákkal búcsúztatják az emberek az óesztendőt, nem gondolnak arra, hogy milyen ősi gonoszűző, bőségvarázsló mágikus eljárásoknak az emlékei élnek ezekben a szokásokban. Szilveszterkor ugyanis különösen éjfélkor fontos szerep jut a zajkeltésnek, melyet neveznek kongózásnak, csergetésnek, pergőzésnek, nyájfordításnak is.

Szilveszter a polgári év utolsló napja, az új esztendőnek pedig a vigílliája. Régi hódmezővásárhelyi találós kérdés:

"Halott minden háznál, de nem harangoznak,
A halottas háznál nem is siránkoznak.
Amely napon megholt, el is temettetett,
S másnap a halottnak gyermeke született."

Mezőpanit református magyar népének temetőjárása az új esztendő beállta előtt, vagyis az éjszakai harangszó előtt történik. Ilyenkor mindazok kimennek a temetőbe, akiknek az elmúlt esztendőben halottjuk volt. Meghívják ismerőseiket is, akikkel zsoltárokat és más énekeket énekeltetnek a sír fölött. Utána a gyászolók hajlékában vendégség: kalács és bor kerül az asztalra. Ha a harang megszólal, az egész falu a templom elé megy, ahol ünnepélyes harangzúgás mellett az óesztendőt siratják el. Eléneklilk a "Tebenned bíztunk eleitől fogva" kezdetű éneket. A kivilágított toronyból a gyerekek csillagszórókat dobálnak. A zsoltár végeztével a tiszteletes hálaadó beszédet mond, majd áldásért, lelkierőért könyörög az új esztendőben. Magyarózd legényei, fiatal házasemberei éjfélkor a templomtoronyban első harangszóra az óévet búcsúztatják, másodikra pedig az új esztendőt köszöntik, közben énekelnek is. E hagyományok archaikus gonoszűző célzata kétségtelen.

Ököritófülpösön a faluban több helyen is készítettek fánkot lányos házaknál. Bele régen karikagyűrűt tettek. Ha sütés után lány vette ki a gyűrűs fánkot, az férjhez is ment a rákövetkező esztendőben.