Szabó Lőrinc életútját és műveit végigtekintve is jól látható, hogy a lélek fájdalmai és a magány hogyan öltenek előbb-utóbb fizikai formát is, a kisebb betegségektől a komoly bajokig. Hogy poétikájában milyen üzenetek rejlenek, egy rendhagyó irodalmi disputa során Kabdebó Lóránt egyetemi tanár, a költő monográfusa, illetve Felszeghi Sára egyetemi docens taglalta a Rádió Orienten.
Kabdebó Lóránt, a Miskolci Egyetem Bölcsésztudományi Karának alapító dékánja, igazi iskolateremtőnek számít. Hallgatóival – akik között számos kiemelkedő egyéniség és világhírű vendéghallgató is volt - különleges kapcsolatot alakított ki, és külön gondot fordított az egyéni kvalitásokra is. Nem csoda tehát, hogy az intézmény tanulói is csak szuperlatívuszokban beszélnek a közvetlenségéről, híres professzorról – mutatta be a monográfust Felszeghi Sára, a Miskolci Egyetem Egészségügyi Szakmai és Módszertani Központjának vezető főorvosa, az Egészségügyi Kar egyetemi docense.
A Rádió Orient rendhagyó műsora, a Semmiért Egészen című költemény köré épült. E művet sokan önző versnek tartották és tartják, köztük néhai Latinovits Zoltán is, akit például hiába kérlelt Kabdebó professzor: nem volt hajlandó előadni a verset. Maga a monográfus azonban ellenkezőképpen vélekedik, s kifejtette, hogy tanítványai közül is sokan – elsősorban hölgyek - gondolkodnak még hasonlóan a vers kapcsán. Mind mondta, Szabó Lőrinc a létezés materiális valóságáról írt, a különböző emberi kapcsolatokról, azok minden rettenetével és megbocsátásával.
– taglalta a szakértő, majd hozzátette: ha a pokoljárást gondolja végig a költemény, akkor ez a harmadnapon való feltámadás kimondása. Mindez a két világháború között, a kizsákmányolt, megalázott, robotba hajtott ember szemszögéből, melyben a kapcsolatok széthullanak, az emberek pedig magukra maradnak. Ilyen hangulatban, fordítottan, a kizsákmányoló nézőpontjából közelítette meg a helyzetet álmában a költő, majd abból felébredve vetette papírra a szerzeményt a Lánchídnál egy kávéházban, egy szöges, rozoga széken.
Küzdelem egy életen át
Kabdebó Lóránt bocsátotta Felszeghi Sára rendelkezésére Szabó Lőrinc összes orvosi leletét, melyek által a tanárnő rádöbbent, hogy a költő egész életét átjárta a küzdelem. Fiatalabb korából ugyan nincsenek komolyabb megbetegedésre utaló dokumentumok, mégis már ekkor az emelkedett vérnyomást értékek jelzik, hogy valami történni fog, melyet a Gondolat c.versében fogalmazott meg. 1935-től olyan kisebb betegségekről származnak leletek, mint például vesekő, vagy lábszár tályog, s bár ezek még nem számítanak sorsfordító betegségeknek, mégis már ekkor érezni lehetett a szenvedéssel, gyógyulási folyamattal járó magányt és kiszolgáltatottságot műveiben.
magasvérnyomás betegség, majd szívinfarktus, melyekről Intelem című versében is ír. Az első infarktusát kihordta lábon, és csak két hónappal később diagnosztizálták, hogy mi is történt, s a másodikat is csak két nap múlva fedezték fel.
Megviselte az általa „a meghurcolás éveinek” nevezett 1944-46-os időszak, amikor őt is érintették az írók elleni támadások, ami egy volt az infarktusához vezető okok közül – emlékeztetett a monográfus, hozzáfűzve: aprólékosan leírt betegségeihez nagyban hozzájárult élete szerelmének a halála, mely akkora megrázkódtatás volt a számára, hogy már ki se tudta igazán írni magából, s ami után hiába segítették családtagjai és barátai, a lelke már sosem lett teljes, annak ellenére, hogy
Ezen túl megkeserítette nemzetének balsorsa is, amelyet életében kiadatlan két verscikusában gondolt végig, a Vereség után, majd a forradalmat és szabadságharcot ünneplő és a bukást sirató Meglepetések szenvedélyes vallomásában - összegezte a professzor.