Te mit választanál? Aki mer, az nyer, vagy jobb félni, mint megijedni? Bárhogy döntünk is, a választás mögött egy értékrendnek, egy világnézetnek kell állnia. A kockázatelemzés és kockázatkezelés rejtelmeibe Veress Gábor egyetemi tanár vezette be a Rádió Orient hallgatóit.
Napjainkban a vezetéstudományban rengeteg szó esik a kockázatkezelésről, kockázatcsökkentésről, kockázatmenedzsmentről. Mindannyian, amikor döntünk, valami céllal tesszük, valamit el akarunk érni, és ez minden esetben, még ha nem is tudatosul bennünk, kockázatot jelent.
Alapvetően kétféle embertípus létezik: az egyik, aki szeret kockázatot vállalni, a másik, aki nem. Aki szeret kockázatot vállalni, azt mondja: „Aki mer, az nyer”. Vannak ugyanakkor az óvatos emberek, akik viszont úgy gondolják: „Jobb félni, mint megijedni”. Hogy melyiket választjuk?
Aki gazdag, az könnyen mondja, hogy „aki mer, az nyer”, hiszen megvan az élethez minden lehetősége. Ő a fölösleges vagyonát kockáztatja. Egy szegény ember mit tud tenni? Nem kockáztathatja a napi megélhetését, tehát alapvetően azt mondja, „jobb félni, mint megijedni”. Bármit cselekszünk, bárhogy döntünk, a mögött egy értékrendnek, egy világnézetnek kell lennie. Nem mindegy, hogy milyen célból, milyen értékrend alapján, miért és hogyan teszünk valamit. Minden cselekedetünk kockázattal jár, és minden kockázat mögött erkölcsi kérdések húzódnak meg. Nemcsak a napi életben kockáztatunk, ugyanez a helyzet a gazdasági életben is ─ mondta el Veress Gábor.
A professzor kitért arra is, hogy a kockázatkezelésnek három egyszerű, egyértelmű alapfogalma van. A kiindulás a kár, amit elszenvedhetünk adott tevékenységünk következményeként. A kárt viszont a veszély okozza, tehát nagyon fontos felmérni, hogy adott tevékenységgel kapcsolatban milyen veszélyek jöhetnek szóba. Cél a kockázatnak, vagyis a várható kárnak a csökkentése a biztonság megteremtése érdekében. A kockázatkezeléssel úgy kívánjuk szolgálni a biztonságot, hogy a várható kár szintje elfogadható legyen. De azt tudni kell, hogy nincs olyan tevékenység, amelynél ne kellene valamilyen kockázatot vállalni. A kockázatkezelés terén az egyik nagyon elterjedt módszer a hibamód- és hatáselemzés (FMEA). Ez azt vizsgálja, hogy milyen lehetséges hibák fordulhatnak elő, ezeknek a hatását elemezi, hogy ennek megfelelően lehessen a kockázatot csökkenteni. A másik a HACCP-módszer, amely veszélyelemzéssel és a kritikus szabályozási pontokkal foglalkozik. Alapvetően termelési folyamatokat vizsgálnak, hogy azon belül hol léteznek kockázatok, és azokat kell-e csökkenteni.
A Rádió Orient vendége szerint minden cégnek egyértelműen meg kellene határoznia, hogy mi a konkrét célja, valamint hogy milyen értékrendje van. Nagyon sok szervezetnél csak azt vizsgálják, hogy egy konkrét tevékenység végrehajtása jelent-e valamilyen kockázatot. Ehelyett azonban egy nagyon egyértelmű értékrendet kellene felállítani.
Emiatt összekeverednek a célok és a módszerek, aminek következtében a kockázatkezelést torzan használják. A kockázatok észszerű kezeléséhez egy világos értékrendszer, egyértelmű célrendszer szükséges, és emellett minden esetben mérlegelni kell a lehetőségeket is. Szakértőnk kiemelt egy nagyon fontos területet, ami a gyakorlatban még nem működik elég hatékonyan. Minden költségvetési szervnek kötelező az úgynevezett belső kontrollrendszer működtetése. Ez egy rendkívül jó módszer akkor, ha értelmesen, jól használják, és nem csak egy formai, hanem igazi tartalmi alkalmazást jelent.
Miután egy vállalat megfogalmazta célrendszerét, lehetőségeit, hívjon segítségül olyan szakembereket, akik alkalmasak arra, hogy az adott területen megfelelő módon végezzenek kockázatelemzést, és a megfelelő módszerek alkalmazásával a kockázatot csökkentsék.
─ összegezte gondolatait Veress Gábor.
"Az igazán sikeres cégek ma már egészen másként gondolkodnak a foglalkoztatásról, mint korábban."
A változások és kihívások kezelését segítheti a szervezetfejlesztés – mondta Komor Levente.
A vezetői szemléletmód formálását és a munkavállalók motivációját is segítik a különböző vállalati tréningek.
